A korábbi bejegyzésben olvashattatok egy interjút Orosz Norberttel arról, hogy milyen út vezetett a „nagy napig”, az emblematikus 200 méterig az olimpiai fáklyával.

Az életre szóló élmény teljes történetét megtaláljátok 2 részletben:

Fáklyafutásom története - I.rész

Fáklyafutásom története - II.rész

Kiragadtunk néhány gondolatot a fáklyafutásról, és arról, hogy milyen érzést jelentett Norbi számára magyar cipőben, a Runique-ban futni.

„Nagyon szerettem a fáklyavivő egyenruhámat. Kényelmes viselet és különleges érzés volt magamra ölteni: a fehér a tisztaságot, egyenlőséget jelképezi. Bár itt nem számított, ki honnan érkezett, sokat jelentett számomra, hogy a fehér ruhához fehér futócipőt húzhattam, amin a magyar zászló színei jelentek meg. Bármikor, amikor a cipőre néztem, eszembe jutott, hogy bár itt egyedül vagyok magyarként a francia társak között, otthon nagyon sokan tartanak velem, izgulnak értem és gondolnak rám. Ez felemelő és megnyugtató érzés volt.”

19:06 - Leszáll a 70-es sorszámú fáklyavivő. Ketten maradunk. Kísérőnk rám mutat, angolul ugye nem tud, de a szemeiből kiolvasom: "Te következel!" Tűkön ülök ... illetve állok. Hetvenkettes kérdezi a nevemet, majd miután mondom neki: "Allez-allez Norbeeeer, alle-alle" és ezt énekli hangosan.

19:10 - Megállunk. Megkapom a fáklyát és leszállunk. Az út egyik oldalán nagyon sok ember. Átmegyek hozzájuk. Integetek és nyújtom feléjük a fáklyát, hogy megérinthessék.

Elveszítem az időérzékemet.

Elindulok. Mellettem két oldalt a 8-8 ember is. "Te vagy a szupersztár" - jön a mondat a fejembe az eligazítós papírról, amikor a mellettünk futókról volt szó. Tényleg így érzem magam miattuk és a tömeg miatt. Kihúzom magam. Nem tudom, hogy a tempót én diktálom-e vagy ők, de futunk. Hé, ez nem a sétatempó amiről szó volt. Integetek, mosolygok.

#egyemberkéntelőre – „Fizikailag én voltam most itt az az egy, de sokakat képviseltem és jelenítettem meg. A szlogen értelmezése segített még jobban átérezni a feladatomat, hogy miért is voltam ott a fáklyaváltón.

A #jóhelyekrevisz is abszolút igaznak bizonyult, nagyon jó helyre vitt az első magyar futócipőm, melyért nagyon hálás vagyok.

A Dorko Family nevében teljes szívből gratulálunk Norbi!